A 2. cikk átgondolása Teu

A ćapeta főtanácsnok (AG) közelmúltbeli véleménye a C -769/22 -es ügyben Európai Bizottság V Magyarország kulcsfontosságú pillanatot jelent a fejlődő ítélkezési gyakorlatban a 2. cikkben. Az eset a magyar ellentmondásos 2021 -es jogszabályaira vonatkozik, amelyek korlátozzák az LGBTI identitások ábrázolásához vagy előmozdításához való hozzáférést. Ćapeta azt állítja, hogy a 2. cikkben a TEU önálló jogi alapként szolgálhat a nemzeti intézkedések megtámadására.

Noha a vélemény jogi érvelése kritikával szembesült, meggyőzőnek tartom, és üdvözlöm annak egyértelmű álláspontját, hogy a tagállamok nem használhatják a nemzeti identitást a közös szakszervezeti értékek megsértő diszkriminatív intézkedések igazolására. Míg ćapeta pozíciója a 2. cikkben a TEU -ban példátlan, úgy gondolom, hogy ez tükrözi a bíróság joggyakorlatának szélesebb körét. A Verfassungsblog-nál (itt és itt) korábbi hozzájárulásokra építve ez a bejegyzés a fejleményen belüli véleményt helyezi, és felméri annak következményeit a jövőbeni érték-alapú beavatkozásokra.

Áttekintés

Az Ag ćapeta véleménye Magyarország 2021 -es „Jogi módosító törvény” (a vélemény 20. bekezdése) foglalkozik, amely korlátozásokat vezet be az LGBTI identitások ábrázolására vagy előmozdítására a kiskorúak védelme alatt, az ilyen tartalomhoz való hozzáférés korlátozásával vagy a nemi identitások előmozdításával, amelyek nem felelnek meg a született szexhez rendelt nemi átruházás vagy a homoszexualitás (para.). Egy kiterjedt elemzés után az AG arra a következtetésre jut, hogy a magyar törvények megsértik az EU -törvényt három fronton: alapvető jogok, belső piaci szabadságok és alapvető EU -értékek a 2. cikk szerint.

Különösen az Ag ćapeta támogatja a Bizottság úttörő érvét, miszerint a magyar törvény megsérti a 2. cikket, amely megóvja az EU alapvető értékeit (247. bekezdés). Az AG azt állítja továbbá, hogy a 2. cikkben a TEU önálló alapként igazolható (189-197. Pont). Azt állítja, hogy Magyarországi jogszabályok intézményesítik az LGBTI közösségek megkülönböztetését (257-264. Pont), ezáltal „tagadva” az EU értékeit, és szisztematikus fenyegetést jelentenek az EU alkotmányos identitására, átlépve az EU-tagság „vörös vonalát” (155-158. És 212. pont).

Nemzeti identitás és EU értékek: Vörös vonalak az alkotmányos párbeszédben

Ag ćapeta véleményének középpontjában a TEU 2. cikkének értelmezése, amely felsorolja az EU alapvető értékeit. Az eset újdonsága az, hogy az első példányt jelzi, amikor az Európai Bíróság felkérést kap, hogy döntsön a 2. cikk önálló megsértéséről, függetlenül a konkrét charterjogok vagy a másodlagos jogszabályok megsértésétől. Az AG véleménye rávilágít a nemzeti identitás érvelésének korlátaira, valamint az EU alkotmányos identitásának normatív alapjának igazolhatóságára vonatkozó folyamatban lévő diskurzusra vonatkozóan, azaz a 2. cikk értékeit.

A vélemény egyik legfontosabb pontja az, hogy míg a tagállamok értelmezhetik az EU-értékek alkalmazását, nem tudják tagadni magukat az értékeket (237-238. Ebben az értelemben az AG azt állítja, hogy Magyarországi jogszabályok ezt a határt keresztezik az LGBTI egyének egyenlőtlen kezelésének intézményesítésével, ellentétben az EU elkötelezettségével az egyenlőség és az emberi méltóság mellett a 2. cikk szerint (268-269. És 271. bekezdés). Ez a következtetés az európai identitás szélesebb körű tudományos diskurzusához igazodik (lásd itt, itt és itt), ami azt sugallja, hogy a nemzeti és az EU identitások csak akkor létezhetnek együtt, ha a tagállamok megerősítik ezeket a megosztott alapvető értékeket, nem pedig ellentmondásuk.

Az AG két legutóbbi kulcsfontosságú EBJ-ítéletre támaszkodik, amelyek kapcsolatot létesítenek a kölcsönös bizalom fogalma, amely alapvető fontosságú az európai együttműködéshez, és ezeknek a megosztott értékeknek a betartása (C-156/21 V Parlament és a Tanács, valamint a C-157/21 Parlament és a Tanács). Ezekben az esetekben a Bíróság összekapcsolta a kölcsönös bizalom fogalmát a tagállamok betartásával a Jogalkotáshoz a 2. cikk szerint. Pontosabban, a bíróság azt állította, hogy a kölcsönös bizalmat nem pusztán feltételezik, hanem attól függ, hogy megfelel a 2. cikknek, amely az EU személyazonosságát mint jogrendszert határozza meg. A Bíróság megjegyezte, hogy míg a tagállamok fenntartják nemzeti identitásuk védelmét, ők is megosztják és meg kell őrizniük a jogállamiságot, mint a 2. cikkben rögzített EU -értéket, amely az EU alkotmányosságának normatív magját képezi.

Így az AG e rendelkezés közvetlen jogi igazságosságával kapcsolatos érvelésének további jóváhagyásával az EKJ arra a következtetésre jutott, hogy felhatalmazást kapott, amikor az EU -értékeket veszélyeztetik a nemzeti identitás leple alatt, ezáltal kiegyensúlyozva a nemzeti szuverenitást az EU -törvény abszolút elsőbbségének elvével. Az állítás kibővítésével az AG azt javasolja, hogy az EU-értékek fenntartása elengedhetetlen az EU jogrendjéhez, hogy ezeket az értékeket közvetlenül és az EU-szerződések rendelkezéseinek egyéb megsértéseitől függetlenül alkalmazhatják, a 258. cikk szerint, amely lehetővé teszi a bíróság számára, hogy megőrizze az EU-törvények tagállamok általi fenntartását (PARAS 191-194).

Analóg módon, a közelmúltbeli Golden Passport -ítéletben az Európai Bíróság tovább tisztázta, hogy az EU állampolgársága alapvető eleme az EU integrációjának előrehaladásában, megtestesítve a szolidaritást és a tagállamok közötti bizalmat. Ebben az értelemben az állampolgárság túlmutat a puszta nemzeti hovatartozáson, amely magában foglalja a 2. cikkben felvázolt megosztott értékek betartását (95. bekezdés). Következésképpen a tagállamoknak az EU állampolgárságával és ezekkel a megosztott értékekkel összhangban a nemzetiségű nemzetiséget kell biztosítaniuk. Ezek az ítéletek tehát egyre növekvő bírósági támaszkodást fedeznek fel a 2. cikkre, felvetve azt a kérdést, hogy miért nem szabad független jogi alapként működnie. Lényegében az EU -értékek központi kiemelkedése az EU alkotmányos keretében, valamint a Bíróság legutóbbi ítélkezési gyakorlatában úgy tűnik, hogy támogatja az AG érvelését, ezáltal a TEU 2. cikket az Unió alkotmányos hierarchiájának csúcsán helyezkedik el.

A 2. cikk igazolhatósága TEU: Új határ az EU -törvényben

Az Európai Bíróság fejlődő ítélkezési gyakorlata azt sugallja, hogy a TEU 2. cikkének hivatkozása széles körben elfogadja. Azonban az önálló jogi alapként való igazolása továbbra is vitatott (lásd itt és itt). Eddig az Európai Bíróság nem határozta meg a TEU 2. cikkét, mint egyetlen jogszerű alapot, miközben fokozatosan magában foglalja e rendelkezés igazolását. Ez a perspektíva nyilvánvaló volt az Associiação Sindical Dos Juízes Portuguees ítéletében, ahol a bíróság a 2. cikket először jogi alapként hívta fel. A Bíróság azt állította, hogy a TEU 19. cikk (1) bekezdése a 2. cikkben megfogalmazott jogállamiságot testesíti meg. Ezenkívül a Bíróság megvilágította a 2. és a 10. cikk (itt és itt) közötti kapcsolatot, kijelentve, hogy a 10. cikk (1) bekezdése tükrözi a szakszervezet elkötelezettségét a reprezentatív demokrácia iránt, amelyet a 2. cikkben rögzítettek. Ez az értelmezés azt sugallja, hogy a 2. cikkben a TEU kérelmére más szerződéses rendelkezések alátámasztására van szükség, mivel hiányzik az önálló normatív érték, mivel a Bíróság korábbi ítélkezési törvényében a TEU 2. cikket hivatkoztak a konkrét charterjogok vagy az EU -törvények megsértése mellett.

Ezzel ellentétben, Ag ćapeta véleménye új alapot említ azáltal, hogy a 2. cikknek a TEU önálló rendelkezésként való közvetlen igazolhatóságát vitatja. Ag ćapeta, a Bizottság érvelési vonalát követve (26., 31–32. Pont), Magyarország törvényét az LGBTI egyenlőségének elutasításaként mutatja be. Ezáltal a 2. cikket a TEU -t az EU alkotmányos rendjének szerkezeti fenyegetések kezelésére helyezi. Az AG megkülönbözteti a jogok (pl. Szabványok révén) történő megengedett eltéréseket és az e jogokat alátámasztó értékek megengedhetetlen támadásait.

Ezenkívül az AG kritikus megkülönböztetést vonz be: a konkrét jogok alkalmi megsértése nem elegendő a 2. cikk meghívásához. Szükség van az EU -értékek tagadására – a szisztémás szintű jogsértés (248., 253. bekezdés). Nem a mennyiség, hanem a jogsértés intenzitása számít (az ellenkező nézet lásd itt). Ami a szisztémásnak kell szükség ahhoz, hogy a szisztematikusnak kell lennie, ehhez a tagállam jogrendszerén széles körben elterjedt, alapvető hibákat igényel. Ezért a bíróságnak a konkrétban történő meghatározása, hogy ezek az előfeltételek teljesülnek -e.

Az Európai Bíróság, állítása szerint, esetenként meghatározhatja, ahol ez a vonal fekszik (212. bekezdés). Ennek során az AG megerősíti az ECJ szerepét, mint a végső döntőbíró, amely az EU „Vörös vonalának” megsértését jelenti, a 2. cikkben szereplő értékeket. Ezek nem csupán politikai iránymutatások, hanem az Unió alapvető alapelvei. Az AG szavaival (215. bekezdés):

“Az igazságügyi bíróság alkotmánybíróság, és az alapvető alkotmányos alapelvek gyakran, ugyanakkor politikai és jogi. A 2. cikk szerint a TEU az emberi jogokat tiszteletben tartó alkotmányos demokrácia választását fejezi ki, a Bíróság ezen értékek védelme nem a politikai választás, hanem az alkotmányos feladata.”

Végül hajlamos vagyok arra a véleményre (Kaiserrel ellentétben), miszerint az AG „jó társadalom” kifejezés (157. és 177. bekezdés) használata, bár a jogi érvelésben ritka, nem helytelen. A szerződéseket ezen megosztott értékek alapján egy európai társadalom jövőképével készítették. Ezen értékek kiválasztása elsősorban a jó társadalom etikai értékelése. Ezért a szakszervezet értékeinek etikai alapjára való hivatkozás nem csökken, hanem inkább független jogi alapként igazolja a meghívásukat.

A nemzeti szuverenitás és az EU integrációjának következményei

Az Ag ćapeta véleményének a nemzeti szuverenitás határainak a többszintű alkotmányossági jogi keretén belüli határainak meghatározására vonatkozó következménye messzemenő. Magyarország megvédte jogszabályát, mint a kiskorúak védelmére és a szülői jogok védelmére irányuló jogának legitim gyakorlására, amelyet a nemzeti törvény hagyományosan szabályoz. Az AG ćapeta azonban elutasítja ezt az igazolást, megjegyezve, hogy a törvény inkább az „LGBTI emberek rendes életét” célozza meg, nem pedig kifejezett vagy káros tartalmat (88-92. És 110-114. Hangsúlyozza, hogy a tagállamok nem hajthatják végre az EU-értékeket aláásó intézkedéseket, különösen akkor, ha ezeknek az intézkedéseknek nincs empirikus bizonyítéka a kárról (118., 283-284.

Ez az érvelés, amely az EKT EB-je korábbi ítélkezési törvényére épül (C-808/18-as ügy, Bizottság kontra Magyarország; csatlakozott a C-715/17, C-718/17, C-719/17, Bizottság kontra Lengyel és mások esetei; C-156/21. az EU -kötelezettségek megkerülésére hivatkoztak. Noha a szubszidiaritás elve lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a politikákat a helyi kontextushoz igazítsák, az Ag ćapeta tisztázza, hogy az Unió alapvető értékeinek eróziója mindenesetre nem megengedett. A vélemény tehát újból megerősíti, hogy az EU tagsága visszavonhatatlan elkötelezettséget von maga után az EU alkotmányos identitásának fenntartása mellett, amelyet elsősorban a 2. cikkben rögzítenek, még a megosztott kompetencia területein is (180., 223. bekezdés).

Az AG ćapeta véleménye szintén messzemenő következményekkel jár az EU fejlődő jogi és politikai tájjára. Azáltal, hogy a TEU 2. cikket önálló, jogszerű szabványként öleli fel, a vélemény megerősíti a bíróság azon képességét, hogy a tagállamokat elszámoltathatóvá tegye a demokratikus normák szisztematikus megsértéséért. Ez különösen releváns, tekintettel a Lengyelországgal és Magyarországgal folytatott folyamatban lévő vitákra az igazságügyi függetlenség és a média szabadságával kapcsolatban (lásd itt Lengyelországot és Magyarországot), ahol a 2. cikk a jövőbeni peres eljárások alapjául szolgálhat. A Bíróság kialakulóban lévő ítélkezési gyakorlata tehát jelzi az elsődleges gazdasági uniól az értékek uniójáig való elmozdulást.

Következtetés

Az AG ćapeta véleménye a Commission v Magyarországon az EU -értékek és az alkotmányos identitás diskurzusának kulcsfontosságú pillanatot képvisel. Előmozdítja az európai identitást, amely kiegészíti a nemzeti identitásokat, feltéve, hogy ezek az identitások a megosztott értékek keretein belül működnek.

Ennek ellenére ez a megközelítés kérdéseket vet fel az EU -értékek jogi fegyverzetének a kulturális és politikai konfliktusok megoldásában történő felhasználásának korlátaival kapcsolatban. Ahogy az EU az illiberális tendenciákkal küzd, az Európai Bíróság hajlandósága a 2. cikk végrehajtására, a TEU kipróbálja az alkotmányos rend ellenálló képességét. Az Ag ćapeta véleménye azt az utat ábrázolja, hogy az EU értékeit az EU-tagság nem tárgyalható oszlopjaként állítsa be, biztosítva, hogy a pluralizmus ne veszélyeztesse a tagállamok által elfogadott alapelveket. Így a közelgő határozat meghatározza, hogy ez a látás kötődéses precedenssé válik -e.