Mivel a magyar zsidókat Auschwitznak deportálták, a magyar múzeumok, egyetemek és minisztériumok mozgósítottak a holmijuk elkobzására: festmények, könyvtárak, Tóra -tekercsek, régiségek és szobrok. Ez nem volt véletlenszerű zsákmány, hanem bürokratikusan hangszeres kulturális lopás – a középpontban egy emberrel: Dénsky Dénky–
Az 1885 -ben Budapestben született Csánky Dénky művészettörténész és magas rangú tisztviselő volt a Magyar Vallási és Oktatási Minisztériumában. A holokauszt során a minisztérium múzeumi osztályának vezetőjeként szolgált, összehangolva a zsidó tulajdonban lévő műalkotások és kulturális tárgyak több ezer szisztematikus lefoglalását, leltárát és újraelosztását. Ismételten megjelenik a 143, 144 és 145 magyar archív mikrofilm-orsókban, amelyeket a Zekelman Holokauszt Központ és a Zsidó Világ Restitution Szervezet megőriz, és amelyet a zsidó családokat célzó nagyszabású fosztogatási műveleteket felügyelnek, például a Hatvanys, Herzogs és mások.
A CSÁNSKY VEZETÉS VEZETÉSE A LOUTING VEZÉRLÉSE:
Ferenc Hatvany báró kollekciója (tekercs 145, 351. dia)
Az 1944-es levéltári dokumentum megerősíti, hogy Ferenc Hatvany báró műalkotásainak rekeszeit-magyarországi zsidóellenes intézkedések alapján-a kormánytisztviselők, a CSÁKKY közvetlen felügyelete alatt a kormánytisztviselők fogadták.
Szisztematikus állami készletek (tekercs 145, diák 393–395, 420–429)
A dokumentumok aprólékosan fosztogatták a műalkotásokat, beleértve Cranach, Courbet, Utrillo, Van Gojen és Mihán Munkácsy darabjait, akiket sokan közvetlenül a magyar Nemzeti Múzeumba és Szépműizeti Múzeum Holdingsbe helyeztek át. Ezek a leltárok nem véletlenszerű felvásárlások voltak, hanem szándékos elkobzások voltak, amelyeket Csánky hivatalos álláspontján vezettek.
Intézményi bonyolultság (tekercs 143, 4. dia, 66–70)
Egy kulcsfontosságú dokumentum több mint 20 magyar intézményt sorol fel, amelyek zsidó vagyon fogadására szolgálnak, a budapesti magyar Nemzeti Múzeumból a regionális múzeumokba. Csánky aláírása és pecsétje többször megjelenik, engedélyezve az ellopott zsidó kulturális eszközök katalogizálását, újraelosztását és intézményi felszívódását.
Röviden: Csánky nem pusztán megkönnyítette a kulturális fosztogatást – vezette.
A holokauszt -bűncselekmények által zavart karrier:
Míg a magyar zsidó közösségét megsemmisítették, Csánky szakmai karrierje megszakítás nélkül folytatódott. A háború utáni ellenőrzés közepette 1949-ben csendben elmenekült Magyarországon, kényelmesen telepedett le a brazíliai São Paulo-ban, ahol 1972-es haláláig szabadon élt. Soha nem vizsgálták meg, és nem tartották felelősségre a magyarországi holokauszt-korszak fosztogatásában játszott szerepéért, és ténylegesen eliktatják az igazságosságot-úgy igazították, hogy sok fosztogatott műalkotás eltűnt a múzeumi vagy magánkezelésekbe.
Az igazságtalanság ma folytatódik:
Megdöbbentő, hogy Csánky Dénes jelenleg kiemelt művészként szerepel a magyar nemzeti galériában és más állami kapcsolt intézményekben. Állatvázlatai és akvarellei megjelennek a múzeumi gyűjteményekben és az online katalógusokban. Nem említik a holokauszt-korszak fosztogatásában játszott központi szerepét-nincs nyilvánosságra hozatal, nincs történelmi kontextus, nincs visszatérítés.
Csánky saját művei – a madarak és a szarvasok számszalagos vázlatai – most olyan intézményekben lógnak, amelyek közvetlenül részesültek a bűncselekményeiből. Teljesen hihető, hogy művei a fosztogatott remekművekkel együtt jelennek meg, amelyeket megragadott.
Ez nem pusztán történelmi irónia, hanem erkölcsi inverzió. A magyar zsidó kulturális örökség lopását szervező személyt kulturális közreműködőként tisztelik.
Felhívás a számításra és az igazságosságra:
A magyar múzeumoknak meg kell szakítaniuk a csendet. Tehát a minisztériumoknak, a kurátoroknak és az archívumoknak, amelyek továbbra is részesülnek Csánky örökségéből. A kulturális intézmények történelmileg ragaszkodtak ahhoz, hogy elválasztják a „művészetet a politikától” vagy a „művészetet a történelemtől”. Csánky kettős szerepe – mint egy tolvaj és kiállított művész – fájdalmas emlékeztető a kellemetlen igazságok törlésének következményeire.
A számoláshoz nyilvános elismerést igényel. Megköveteli az ellopott művészet visszatérését, a történelmi igazságtalanságok átláthatóságát és az explicit visszatérítési erőfeszítéseket. Egyértelműen a nevek elnevezésével kezdődik.
Csánky Dénes segített a magyar zsidók rablásában nem csupán az életükben, hanem a hagyatékukban. Megállapította a bürokratikus rendszert, amely lehetővé tette a tömegkulturális lopást. Ezen akciókért Magyarország múzeumi tisztviselőként tisztelte őt – és most, posztumusz módon, továbbra is múzeumi művészként mutatja be.
Ideje eltávolítani Csánky festményeit a megjelenítésről és helyreállítani a történelmi igazságot a magyarországi kulturális intézményeknek.
- Magyar holokauszt mikrofilm archívum, Zekelman Holokauszt Központ:
- Tekercs 145, 351. dia – Hatvany ládák átkerültek a múzeumi őrizetbe.
- Tekercs 145, diák 393–395 – fosztogatott zsidó műalkotások leltára.
- Tekercs 145, diák 420–429 – A fosztogatott kulturális vagyon múzeumi bevitele.
- Tekercs 143, 4. dia, diák 66–70 – Intézményi koordinációs és újraelosztási tervek.
- Magyar Nemzeti Galéria művészi bejegyzés Dénky számára:
https://en.mng.hu/artworks/178390/ (elérhető 2025. július) - Askart életrajz (archivált):
https://www.askart.com/artist/denes_csanky/11024880/denes_csanky.aspx (elérhető 2025. július) - Holokauszt Art Art Recovery Research (Reels 143-145): Részletes levéltári leltár, a magyar intézmények és tisztviselők dokumentált bevonása, a kulcsfontosságú áldozatok ügyei és az elkobzott ingatlanlisták.